Keresztényként nem mondhatunk le a házasság bemutatásáról azért, hogy ne sértsük a jelenkori érzékenységet, hogy divatosak legyünk, vagy az erkölcsi és emberi romlás láttán el ne fogjon a kisebbrendűségi érzés. Ebben az esetben megfosztanánk a világot azoktól az értékektől, melyeket fölkínálhatunk, és fel is kell kínálnunk. Kétségtelen, nincs értelme megállni az aktuális bajok szónoki kárhoztatásánál, … Olvass tovább

Az evangélium arra is emlékeztet, hogy a gyermekek nem a családok tulajdonai, hanem megvan a maguk személyes életútja. Ha igaz, hogy Jézus példaként áll előttünk a földi szülei iránti engedelmességével, mert alávetette magát nekik (vö. Lk 2,51), úgy igaz az is, hogy ő megmutatja: a gyermek életre szóló választása és keresztény hivatása elszakadást követelhet azért, … Olvass tovább

A 128. zsoltárban bemutatott idill nem tagadja az egész Szentíráson végigvonuló keserű valóságot: a fájdalom, a rossz, az erőszak jelenlétét, melyek megsebzik a család életét, és bensőséges élet- és szeretetközösségét. Nem véletlen, hogy Krisztusnak a házasságról szóló beszéde (vö. Mt 19,3–19) egy válásról szóló vitába szövődik bele. Isten szava állandóan tanúskodik erről a homályos dimenzióról, … Olvass tovább

Krisztus, tanítványai megkülönböztető jegyéül mindenekfölött a szeretet törvényét és a másokért való odaadást vezette be (vö. Mt 22,39; Jn 13,34), egy olyan elv formájában, melyet egy apa és egy anya általában már a puszta létével tanúsít: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). A szeretet gyümölcse az irgalmasság és a … Olvass tovább

A hitnek, a kegyelemnek és az elköteleződésnek, az emberi családnak és az isteni Háromságnak a látásmódjával kell szemléljük a családot, melyet Isten szava az emberre, a férfira és a nőre bízott, hogy a nekik ajándékozott gyermekekkel együtt olyan személyes közösséget alkossanak, mely az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti egység képmása. Az életfakasztó és … Olvass tovább

Minden család előtt megjelenik a názáreti család ikonja, a maga fáradozásokból, sőt lidércnyomásokból álló mindennapjaival; mint például amikor el kellett szenvednie Heródes érthetetlen erőszakját. Olyan tapasztalat ez, amely ma is tragikusan megismétlődik oly sok elutasított és tehetetlen menekült családjában. A napkeleti bölcsekhez hasonlóan a családok meghívást kapnak arra, hogy szemléljék a gyermeket és anyját, leboruljanak … Olvass tovább

A szülők kötelessége, hogy komolysággal teljesítsék nevelő küldetésüket, ahogyan gyakran a bibliai bölcsek tanítják (vö. Préd 3,11–12; 6,20–22; 13,1; 22,15; 23,13–14; 29,17). A gyermekeknek el kell fogadniuk és teljesíteniük kell a parancsolatot: „Tiszteld apádat és anyádat” (Kiv 20,12), ahol a „tiszteld” szó a maga teljességében a családi és társadalmi kötelezettségek teljesítését jelenti, amelyeket nem lehet … Olvass tovább

Az árvaság érzése, melyet ma sok gyermek és fiatal megtapasztal, mélyebb, mint gondolnánk. Ma teljesen jogosnak, sőt kívánatosnak gondoljuk, hogy a nők tanuljanak, dolgozzanak, bontakoztassák ki képességeiket és legyenek személyes céljaik. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy a gyermekeknek szükségük van az anyai jelenlétre, különösen az élet első hónapjaiban. A valóság az, hogy „a nő anyaként áll … Olvass tovább

Hogy felkészüljünk a másikkal való valódi találkozásra, szeretettel kell rá tekintenünk. Ez lehetetlen, ha olyan pesszimizmus uralkodik el, mely a többiek tévedéseit és hibáit emeli ki, esetleg azért, hogy a saját komplexusait ellensúlyozza. Egy kedves tekintet lehetővé teszi, hogy ne ragadjunk le túlságosan a másik korlátainál, ezáltal tolerálni tudjuk őt, és különbözőségeink ellenére is képesek … Olvass tovább

A szeretet azt is jelenti, hogy szerethetőek vagyunk, és ebben nyer értelmet az aszkhémonei kifejezés. Azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a szeretet nem gorombán, nem udvariatlanul cselekszik, nem nyers a magatartása. A stílusa, a szavai, a gesztusai kedvesek, és nem kemények vagy ridegek. Nem akar fájdalmat okozni másoknak. Az udvariasság „az érzékenység és önzetlenség iskolája”, … Olvass tovább