Elsőként a saját szüleinkről beszéljünk. Jézus emlékeztette a farizeusokat arra, hogy a szülők magukra hagyása ellenkezik Isten törvényével (Mk 7,8-13). Senkinek nem tesz jót, ha elveszíti gyermekségtudatát. Minden személyben, „még ha felnőtté vagy öreggé válik, szülővé lesz is, vagy valami felelős állást tölt be, mindeközben megmarad gyermeki identitása. Valamennyien gyermekek vagyunk. És ez mindig szembesít azzal a ténnyel, hogy az életet nem magunknak köszönhetjük, hanem kaptuk. Az élet nagy ajándéka az első ajándék, melyet megkaptunk.
Kérdések:
- Tudok-e gyermeki bizalommal Isten felé fordulni?
- Ajándékként élem-e meg az életemet?
- Hogyan fogadom, ha valaki gyermeki bizalommal közelít hozzám, kér tőlem?