Ebben az összefüggésben szólnom kell még arról, hogy ha a család az élet szentélye, ahol az élet fakad és gondozzák azt, gyötrő ellentmondást képez az a tény, hogy olyan hellyé is tud válni, ahol tagadják és megölik az életet. Az emberi élet akkora érték, és az anyja ölén növekedő ártatlan gyermek élethez való joga oly elidegeníthetetlen, hogy semmiképpen sem tekinthetjük az anya saját testéhez való jogának azt a lehetőséget, hogy az ilyen élet ellen hozzon döntéseket. Az [magzati] élet önmagában hordozza célját, és soha nem lehet egy másik emberi lény tulajdontárgya. A család oltalmazza az életet minden fázisában, az alkonyán is. Ezért „az egészségügyben dolgozóknak emlékezniük kell a lelkiismereti tiltakozás erkölcsi kötelességére. Ugyanilyen módon az Egyház nem csak sürgetőnek tartja, hogy kijelentse az ember jogát a természetes halálhoz, elkerülve a csökönyös túlkezelést és az eutanáziát”, de emellett „határozottan elutasítja a halálbüntetést” is.
Kérdések:
- Jézus meghalt- önként odaadva életét- mi mit adunk oda önként?
- Képesek vagyunk-e elfogadni a szenvedést?
- Védem-e családomat, közösségemet?
- Életet Isten adja- Isten veszi el. Hogyan állok az Élethez?