Egyetlen család sem lehet termékeny, ha túlságosan másmilyennek vagy „elkülönültnek” tekinti magát. E veszély elkerüléséhez emlékezzünk arra, hogy Jézus kegyelemmel és bölcsességgel telt családja nem „különleges” családként élt, mint a néptől idegen és távoli otthon. Épp emiatt nem volt könnyű az embereknek elismerni Jézus bölcsességét, és ezért mondták: „Honnan veszi mindezt? Nem az ács ez, Mária fia?” (Mk 6,2-3). „Nem az ács fia ez?” (Mt 13,55). Ez azt mutatja, hogy egy egyszerű, mindenkihez közel álló, a nép életébe normálisan beleillő család volt. Jézus sem zárt és kizárólagos kapcsolatban nőtt fel, csak Máriával és Józseffel, hanem szívesen mozgott a nagyobb családban, melyben rokonok és barátok éltek.
Ez a magyarázata annak, hogy amikor hazatérőben voltak Jeruzsálemből, a szüleit nem zavarta, hogy a tizenkét éves gyermek egy egész napra elvesszen a karavánban, hallgassa a többiek elbeszéléseit és osztozzon gondjaikban: „Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig” (Lk 2,44). Ezzel szemben néha megtörténik, hogy egyes keresztény családok a nyelvezetük, a kifejezésmódjuk, a küllemük stílusa, két vagy három téma szüntelen ismételgetése miatt úgy élnek, mintha távoliak és elkülönültek volnának a társadalomtól, olyannyira, hogy még a rokonaik is úgy érzik, hogy lenézik vagy elítélik őket.
Kérdések:
- Tartjuk-e a kapcsolatot a rokonokkal?
- Megéljük-e a közösséget szomszédainkkal, utcabéliekkel?
- Milyen feladatot vállalunk a társadalomban?
- Rá tudjuk/merjük bízni a gyerekeinket a rokonainkra/barátainkra, ha elfáradunk, és töltekeznünk kell?