„A férfi elhagyja apját és anyját” (Ter 2,24), mondja Isten igéje. Ez néha nem valósul meg, és a házasságot nem vállalják fel a maga mélységében, mert nem történik meg ez az elhagyás és odaadás. A szülőket nem szabad magukra hagyni, sem mellőzni, mindazonáltal a házasságban való egyesülésért el kell hagyni őket, úgy, hogy a hitvesek új otthona legyen a lakás, az oltalom, a megbeszélés és a tervezés helye, és ők valóban „egy testté” válhassanak. Néhány házasságban megesik, hogy az egyik házastárs sok dolgot eltitkol a másik elől, és a szüleinek mondja el, olyannyira, hogy a szülők véleménye fontosabb a házastárs érzéseinél és véleményénél. Egy ilyen helyzetet nem könnyű, és csak átmenetileg lehetséges fenntartani, míg létre nem jönnek a bizalomban és párbeszédben való növekedés feltételei. A házasság kihívás arra, hogy megtaláljuk a gyermekség új módját.
Kérdések:
- Figyelek-e házastársamra? Eggyé tudok-e válni vele?
- Mi az, amit még mindig nem beszélek meg a házastársammal?
- Gondoskodunk-e szüleinkről, rokonainkról?