Wolf Richárd 
Van egy olyan pont, ahol a házaspár szeretete eléri a legnagyobb szabadságot, és az egészséges autonómia helyévé válik: amikor mindegyikük felfedezi, hogy a másik nem az övé, hanem van egy sokkal fontosabb tulajdonosa, az ő egyedüli Ura. Senki nem tarthat igényt arra, hogy a szeretett személy legszemélyesebb és legrejtettebb bensőjét birtokolja, és egyedül Isten foglalhatja … Olvass tovább
„Egy szó azokhoz, akik a szeretetben már megérlelték a jegyesség új borát. Amikor az út e tapasztalataival megöregszik a bor, akkor jelenik meg és virágzik ki a maga teljességében az élet apró mozzanatainak hűsége. Ez a várakozás és a türelem hűsége. Ez az áldozatokkal és örömökkel teljes hűség mintegy kivirágzik abban az életkorban, amelyben minden … Olvass tovább
„Egyesekben megvan a szükséges érettség ahhoz, hogy a kapcsolat korlátáitól eltekintve újra útitársul válasszák a másikat, és realista módon elfogadják, hogy az nem tud eleget tenni minden megálmodott elvárásnak. Ezzel elkerülik azt, hogy az egyedüli mártírnak tekintsék magukat, megbecsülik a kicsi és korlátozott lehetőségeket, melyek a családban adódnak, és próbálják megerősíteni a köteléket egy időt … Olvass tovább
„Gyakorivá vált, hogy amikor az egyik fél úgy érzi, nem kapja meg azt, amire vágyott, vagy nem valósul meg, amiről álmodott, az már elegendő ahhoz, hogy véget vessen a házasságnak. Így a házasság nem lesz tartós. Néha a döntéshez, miszerint mindennek vége, elég egy csalódás, távolmaradás egy olyan helyzetben, amikor szükség lett volna a másikra, … Olvass tovább
„A házasságban él annak érzése is, hogy teljesen csak egyvalakihez tartoznak. A házastársak elfogadják a kihívást és a vágyat, hogy együtt öregedjenek meg és teljenek be napjaik, és ezzel tükrözik Isten hűségét. Ez az egy konkrét életstílusra jellemző szilárd elhatározás „a házastársi szeretet szerződésének belső követelménye, mert aki nem szánja el magát arra, hogy örökre … Olvass tovább
Néhány család tönkremegy attól, hogy a házastársak kölcsönösen vádolják egymást, de „a tapasztalat azt mutatja, hogy megfelelő segítséggel és a Szentlélek kegyelmének kiengesztelődést hozó működésével a házaspárok a házassági válságok nagy hányadán kielégítő módon túljutnak. A megbocsátani tudás és a bocsánat elnyerésének érzése alapvető tapasztalat a családi életben.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 236) Kérdések: … Olvass tovább
„A fiatal házasokat arra is ösztönözni kell, hogy alakítsák ki a saját szokásaikat, melyek mindennapos, közös cselekedetek sorából alakulnak ki, és az állandóság és biztonság érzetét keltik. Jó dolog a reggelente adott csók, egymás megáldása esténként, a másik várása és fogadása, amikor megjön; néha együtt elmenni, megosztani a házastársi teendőket. Ugyanakkor jó a megszokott dolgokat … Olvass tovább
„Isten azért állítja az apát férfiúságának értékes tulajdonságaival együtt a családba, hogy a feleség mellett álljon, és osszon meg vele mindent: örömöket és fájdalmakat, fáradozásokat és reményeket. És hogy a gyermekek mellett álljon növekedésükben: amikor játszanak és amikor tanulnak, amikor meggondolatlanok és aggódnak, amikor megnyilvánulnak és hallgatásba burkolóznak, amikor vakmerőek és félnek, amikor elvétik és … Olvass tovább
„Amikor a házaspárok nem tudnak mit kezdeni a közösen töltött idővel, az egyik vagy másik házastárs kifejleszti a menekülés technológiáit: egyéb elfoglaltságot talál, más ölelést keres, vagy megfutamodik a kényelmetlen intimitás elől.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 225) Kérdések: Megfigyelted már önmagadon vagy a házastársadon, hogy valaha is „menekülni” akartál otthonról, vagy valamiért nem akartál … Olvass tovább
„Úgy kell elfogadni a házasságot, mint az érlelődés útját, amelyben mindkét fél eszköz Isten kezében a másik gyarapítására. A változás, a növekedés, a mindenkiben szunnyadó jó lehetőségek kibontakozása lehetséges dolog. Minden házasság külön »üdvtörténet«, ami azt tételezi fel, hogy törékenységtől indulunk el, amely Isten ajándékának és a rá adott nagylelkű és kreatív válasznak köszönhetően lépésről … Olvass tovább