„Egy szó azokhoz, akik a szeretetben már megérlelték a jegyesség új borát. Amikor az út e tapasztalataival megöregszik a bor, akkor jelenik meg és virágzik ki a maga teljességében az élet apró mozzanatainak hűsége. Ez a várakozás és a türelem hűsége. Ez az áldozatokkal és örömökkel teljes hűség mintegy kivirágzik abban az életkorban, amelyben minden „megérleltté” válik, és fölragyognak a szemek az unokák szemlélésekor. Kezdettől fogva így volt, de most tudatossá vált, meggyökeresedett, megérett az újrafelfedezés mindennapos meglepetésében, napról napra, évről évre. Amint Keresztes Szent János tanította: „Az öreg szerelmesek gyakorlottak és megpróbáltak.” Meg vannak fosztva „az érzéki hévtől, a föllángolásoktól és a hév külső tüzétől. Immár lényege szerint ízlelik a szeretet lélekben elrejtett és megerjesztett borának édességét.” Ez feltételezi annak képességét, hogy együtt győzzék le a válságokat és a szorongás időszakait, anélkül, hogy elfutnának a kihívások elől és elfednék a nehézségeket.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 231)
Kérdések
- Hogyan éltétek meg az örömötök, a szeretetetek elmélyülését az évek során?
- Hogyan tudnátok megmaradni „az újrafelfedezés mindennapos meglepetésében”?