„Egyesekben megvan a szükséges érettség ahhoz, hogy a kapcsolat korlátáitól eltekintve újra útitársul válasszák a másikat, és realista módon elfogadják, hogy az nem tud eleget tenni minden megálmodott elvárásnak. Ezzel elkerülik azt, hogy az egyedüli mártírnak tekintsék magukat, megbecsülik a kicsi és korlátozott lehetőségeket, melyek a családban adódnak, és próbálják megerősíteni a köteléket egy időt és erőfeszítést igénylő cselekvéssorozattal. Azért képesek erre, mert alapjában felismerik, hogy minden válság olyan, mint egy új „igen”, amely lehetővé teszi, hogy a szeretet megerősödve, átalakulva, érettebben, fényesebben születhet újjá. A válságból kiindulva bátorság születhet arra, hogy megkeressék a történés mély gyökereit, újratárgyalják az alapvető megegyezéseket, új egyensúlyt találjanak, és együtt induljanak neki az új útszakasznak. Az állandó nyitottság ilyen magatartásával mennyi nehéz helyzettel tudnak szembenézni.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 238)
Kérdések:
- Mennyire álltok ki egymás mellett a döntésekben?
- Tudtok-e együtt haladni a nehézségek és válságok ellenére?
- Mi az, ami ilyenkor megerősít benneteket?