Az egész családi élet az irgalmasság „legelője”. A család minden tagja a kellő gondossággal fest és ír a másik életében. „Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével”. Mindegyikünk „emberek halásza”, aki Jézus nevében veti ki a hálót a többiek felé, vagy földműves, aki – jóra ösztönözve őket – dolgozik azon a földön, amelyet a szerettei jelentenek. A házasság termékenysége magával hozza az előmozdítást, mert „szeretni valakit azt jelenti, hogy várunk tőle valami megfoghatatlant, valami előre nem láthatót, ugyanakkor felajánljuk neki az eszközt, hogy megfelelhessen ennek a várakozásnak”. Ez pedig istentisztelet, mert Isten az, aki sok jóságot ültetett el a másikban abban a reményben, hogy növelni fogjuk azokat.
Kérdések:
- Képes vagyok -e magvető szeretettel szeretni?
- Látom -e a másikban az Isten által elvetett magot?
- Emberhalászként élem -e a mindennapjaimat?