A szentség nem „dolog” vagy „erő”, mert valójában maga Krisztus az, aki „elébe jön a keresztény hitvestársaknak. Velük marad és erőt ad nekik, hogy fölvegyék keresztjüket és így kövessék őt, bukásaik után fölkeljenek, bocsássanak meg egymásnak, egymás terhét hordozzák. A keresztény házasság jel, amely nemcsak azt mutatja meg, hogy Krisztus mennyire szerette Egyházát a kereszten megpecsételt szövetségben, hanem ezt a szeretetet jelenvalóvá is teszi a házastársak közösségében.
Egy testté egyesülve megjelenítik Isten Fiának nászát az emberi természettel. Ezért „szeretetük és családi életük örömeiben már itt a földön a Bárány menyegzős lakomájának előízét kapják”.
Jóllehet a férj-feleség és a Krisztus-Egyház párok közötti viszony „tökéletlen analógia”, mégis arra hív, hogy kérjük az Urat, árassza ki szeretetét a házastársi kapcsolat korlátai között.
Kérdések:
- Milyen jel házasságom a környezetemben?
- Mennyire hordozom házastársamat?
- Mikor éreztem, hogy igazán lemondok számomra fontos dologról érte?
- Megéljük-e a harmonikus egységet? (a mennyország ízét?)