„A házasságban él annak érzése is, hogy teljesen csak egyvalakihez tartoznak. A házastársak elfogadják a kihívást és a vágyat, hogy együtt öregedjenek meg és teljenek be napjaik, és ezzel tükrözik Isten hűségét. Ez az egy konkrét életstílusra jellemző szilárd elhatározás „a házastársi szeretet szerződésének belső követelménye, mert aki nem szánja el magát arra, hogy örökre szeressen, egyetlen napig is nehezen szerethet őszintén. Ennek azonban nem volna spirituális tartalma, ha pusztán egy rezignáltan megélt törvénynek tekintenék. A szív kötődése ez, ahol csak Isten lát (vö. Mt 5,28). Reggelenként, amikor felébrednek, megújítják Isten színe előtt ezt a hűségdöntést, bármi történjék is napközben. És esténként, amikor aludni térnek, már várják az ébredést, hogy folytassák ezt a kalandot, bízva az Úr segítségében. Így a házastárs a párja számára az Úr közelségének jele és eszköze, aki nem hagy bennünket egyedül: »Én veletek vagyok mindennap a világ végéig«. (Mt 28,20).” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 319)
Kérdések:
- A házasságot kalandként, nehézségként, mókuskerékként vagy örömként éled meg?
- Melyik szó erősebb benned?
- Hogyan tudjátok újra és újra megújítani az egymás iránt való döntéseteket?