„Gyakorivá vált, hogy amikor az egyik fél úgy érzi, nem kapja meg azt, amire vágyott, vagy nem valósul meg, amiről álmodott, az már elegendő ahhoz, hogy véget vessen a házasságnak. Így a házasság nem lesz tartós. Néha a döntéshez, miszerint mindennek vége, elég egy csalódás, távolmaradás egy olyan helyzetben, amikor szükség lett volna a másikra, a sértett büszkeség vagy egy megfogalmazhatatlan félelem. Vannak az elkerülhetetlen emberi törékenységnek olyan helyzetei, melyeknek túl nagy érzelmi súlyt tulajdonítanak. Ilyen például annak érzése, hogy nem értettek meg teljesen, a féltékenység, a két fél között felmerülő különbségek, egy más személy iránti vonzódás, új érdeklődések, melyek birtokba akarják venni a szívet, a házastárs testi változásai és sok egyéb. Ezek nem jelentenek merényletet a szeretet ellen, sokkal inkább alkalmat adnak arra, hogy még egyszer újjáteremtsék azt.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 237)
Kérdések:
- Éreztünk-e csalódottságot, tapasztaltuk-e a beteljesületlenség érzését a házasságunkkal kapcsolatban?
- Ha igen, miért?
- Próbáljuk meg szerető szívvel, építő módon, nem szemrehányóan kifejezni ezeket az érzéseinket.