A banalizálást megkockáztatva elmondhatjuk, hogy olyan kultúrában élünk, mely a fiatalokat arra készteti, hogy ne alapítsanak családot, mert nincsenek jövőbeli lehetőségeik. De ugyanez a kultúra másokat pedig annyi mindennel kecsegtet, hogy az őket is eltántorítja a családalapítástól. Néhány országban sok fiatal „gyakran hajlamos halogatni a házasságkötést anyagi, munkahelyi vagy tanulmányi nehézségek miatt. Időnként egyéb indokok miatt is, ilyenek például: a házasságot és a családot leértékelő ideológiák hatása; más házaspárok kudarcának tapasztalata, ami miatt nem akarnak kockáztatni; félelem valamitől, amit túl nagynak és szentnek tartanak; a puszta együttélésből fakadó társadalmi lehetőségek és anyagi előnyök; a szeretet pusztán érzelmi és romantikus értelmezése; félelem, hogy elveszítik szabadságukat és önállóságukat; valaminek az elutasítása, amit intézményesnek és bürokratikusnak tartanak.” Meg kell találnunk azokat a szavakat, motivációkat és tanúságtételeket, amelyek segítenek megérinteni a fiatalok legbensőjét, ahol jobban képesek a nagylelkűségre, elkötelezettségre, szeretetre és hősiességre is, hogy így meghívjuk őket a házasság kihívásának bátor és lelkes elfogadására.
Kérdés:
- Fontosnak tartom -e, hogy másokat megerősítsek az igaz döntésben?
- Tudok -e életemmel támogató lenni házasság előtt álló párok előtt?
- Fontos számomra az Isten a házasságban?