A Bibliát már az első lapjától kezdve családok, nemzedékek, szerelmi történetek és családi válságok népesítik be, melyen színre lép Ádám és Éva családja – a maga erőszakkal terheltségével és a folytatódó élet erejével -, egészen az utolsó lapig, amelyen megjelenik a Menyasszony és a Bárány menyegzője. A Jézus által leírt két ház, melyek egyike sziklára, másika homokra épült, sok családi élethelyzetet képvisel, amelyeket a bennük élők szabadsága hoz létre; mert miként a költő írja: „minden otthon egy gyertyatartó”. A Zsoltáros vezetésével lépjünk be most az egyik ilyen otthonba a zsoltár segítségével, mely napjainkig elhangzik mind a zsidó, mind a keresztény esketési liturgiában:
„Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár.
Élvezheted majd, amit kezed szerez,
boldogságban és bőségben fogsz élni.
Feleséged házad bensejében
hasonlít a termő szőlőtőhöz,
s mint a hajtások az olajfát,
gyermekeid úgy veszik körül asztalodat.
Lám, ilyen áldásban részesül az ember,
aki féli az Urat.
Áldjon meg téged Sionból az Úr,
hogy lásd Jeruzsálem boldogságát
életed minden napján!
És lásd meg fiaidnak fiait!
Békesség legyen Izraelnek!” (Zsolt 128,1-6).
Kérdés:
- Élünk -e a zsoltárok életadó igéivel?
- Mi az alapja a házasságunknak? És a családunknak?
- Békességet és támaszt nyújtok- e szeretteimnek?