Ha egy rossz gondolatnak megengedjük, hogy belénk hatoljon, teret adunk a haragnak, amely befészkelődik a szívbe. A logidzetai to kakon mondat azt jelenti: „számon tartja a rosszat”, „megjegyzi magának”, azaz dühös. Ellentéte a megbocsátás, a pozitív viszonyulásra alapozott megbocsátás, amely próbálja megérteni mások gyöngeségét, és Jézushoz hasonlóan mentséget keres számukra: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34).
Ezzel szemben gyakran arra törekszünk, hogy egyre több vétket találjunk; egyre több rosszaságot képzelünk be, feltételezünk mindenféle rossz szándékot, és így a harag egyre nő és gyökeret vert. Így azután a házastárs bármilyen tévedése vagy botlása károsíthatja a szeretet kötelékét és a családi stabilitást. A probléma az, hogy néha mindennek egyforma súlyosságot tulajdonítunk, ami azzal a veszéllyel jár, hogy kegyetlenné válunk a másik bármilyen tévedése miatt. A saját jogok helyes érvényesítése helyére inkább állandó és azonos intenzitású bosszúvágy lép, semmint a saját méltóság egészséges védelme.
Kérdések:
- Miket keresek: felmentéseket vagy vádakat? (akár magam, de főképp mások számára)
- Ha ránézek az emberekre, mit gondolok először róluk?
- Van-e valaki, akinek régóta meg kellene bocsátanom? (Ha eddig nem gondoltam bele, most itt az idő, hogy megtegyem: az üdvösségem a tét!)