„Nagy megbecsülést érdemelnek azok a családok, amelyek szeretettel elfogadják a fogyatékos gyermekkel járó nehéz próbatételt. Értékes tanúságot tesznek az Egyház és a társadalom előtt az élet ajándékához való hűségről. A család – a keresztény közösséggel együtt – a törékenység misztériuma elfogadásának és kezelésének útján a gesztusok és a nyelvezet, a megértés és az identitás új … Olvass tovább
„Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ehhez a tágabb családhoz tartozik az após és az anyós, és a házastárs teljes rokonsága is. A szeretet egyik sajátos kifinomult vonása mutatkozik meg abban, hogy nem versenytársat, veszedelmes személyt vagy támadót látnak bennük. A házastársi egység megköveteli hagyományaik és szokásaik tiszteletben tartását, a törekvést nyelvezetük megértésére, a róluk alkotott … Olvass tovább
“Ha elfogadjuk a halált, fel tudunk rá készülni. Az út az útitársaink iránti szeretetben való növekedés, addig a napig, amelyen »nem lesz többé halál, sem gyász, sem fájdalom« (Jel 21,4). Így készülünk a már elhunyt szeretteinkkel való találkozásra. Ahogyan Jézus visszaadta anyjának a halott fiút, hasonlót tesz majd velünk is. Ne fecséreljük energiáinkat, évekig beleragadva … Olvass tovább
„Az idősek elbeszélései igen jót tesznek a gyermekeknek és a fiataloknak, mert összekapcsolják őket a család, a lakóhely és az ország átélt történelmével. Az a család, amely nem becsüli a nagyszülőket és nem törődik velük, akik pedig az élő emlékezete volnának, valójában szétesett család; az emlékező családnak ellenben van jövője.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 193) … Olvass tovább
„A gyermek ajándék, mindegyik gyermek egyetlen és megismételhetetlen. A gyermeket azért szeretjük, mert gyermek: nem azért, mert szép, vagy mert ilyen vagy olyan; nem, hanem mert gyermek! (…) A szülők szeretete az Atyaisten szeretetének eszköze, aki gyengéden várja minden gyermek születését, feltételek nélkül elfogadja és ingyenesen befogadja őt.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 170) Kérdések: … Olvass tovább
A házasság szentsége nem társadalmi szokás, üres szertartás, vagy egy elköteleződés pusztán külső jele. A szentség ajándék a házastársak megszentelésére és üdvösségére, és „mivel kölcsönösen egymáshoz tartoznak, a szentségi jel révén valóban megjelenítik Krisztus és az Egyház kapcsolatát. A házastársak tehát állandóan emlékeztetik az Egyházat arra, ami a kereszten végbement; egymás és gyermekeik számára az … Olvass tovább
„Gyakran a nagyszülők biztosítják a nagy értékek átadását unokáiknak, és „sokan megállapíthatják, hogy épp a nagyszüleiknek köszönhetik a keresztény életbe való bevezetésüket”. Szavaik, kedvességük vagy a puszta jelenlétük segíti el a gyermekeket annak felismerésére, hogy a történelem nem velük kezdődik, hanem egy hosszú folyamat örökösei, és hogy tisztelniük kell a már megtett utat.” (Ferenc pápa … Olvass tovább
„A szerető és életet fakasztó emberpár az igazi élő »szobor«, mely képes megjeleníteni a teremtő és üdvözítő Istent. Ezért a termékeny szeretet Isten benső valóságainak szimbóluma lesz. Ebben a megvilágításban a pár termékeny kapcsolata képmássá válik Isten misztériumának felfedezéséhez és leírásához, mely alapvető a Szentháromság keresztény szemléletében: Istenben az Atyát, a Fiút és a szeretet … Olvass tovább
A szeretet esztétikai élménye fejeződik ki abban a tekintetben, amely a másikat önmagáért nézi akkor is, ha öreg, beteg vagy érzékileg nem vonzó. Az értékelő tekintetnek rendkívüli jelentősége van, és a mellőzése általában kárt okoz. Mi mindent megtesznek a házastársak és a gyermekek, csak azért, hogy észrevegyék őket és számoljanak velük! Sok seb és válság … Olvass tovább
Ha megbántottak vagy becsaptak, a megbocsátás lehetséges és kívánatos, de senki nem mondja, hogy könnyű. Az igazság az, hogy „a családi közösséget sem megőrizni, sem tökéletesíteni nem lehet másként, csak az önmegtagadásra és az önátadásra irányuló komoly törekvéssel. E közösség ugyanis minden tagjától megbocsátásra, türelemre, elnézésre, egyetértésre és kiengesztelődésre nagylelkűen készséges és hajlandó akaratot követel. … Olvass tovább