A szeretet esztétikai élménye fejeződik ki abban a tekintetben, amely a másikat önmagáért nézi akkor is, ha öreg, beteg vagy érzékileg nem vonzó. Az értékelő tekintetnek rendkívüli jelentősége van, és a mellőzése általában kárt okoz. Mi mindent megtesznek a házastársak és a gyermekek, csak azért, hogy észrevegyék őket és számoljanak velük! Sok seb és válság abból fakad, hogy elmulasztottuk egymás szemlélését.
Ezt fejezik ki azok a panaszok és tiltakozások, amelyeket a családokban hallani:
– „A férjem rám sem néz, úgy látszik, láthatatlan vagyok számára!”
– „Légy szíves, nézz rám, amikor hozzád beszélek!”
– „A feleségem már rám sem néz, csak a gyermekekkel foglalkozik.”
– „Otthon nem számítok, rám sem néznek; olyan, mintha nem is léteznék. ”
A szeretet megnyitja a szemet, és mindenen túl megláttatja, mit ér egy emberi lény.
Kérdések:
- Én hogyan látom magam?
- Helyemen vagyok?
- Milyen gyakran tapasztalod a fent említett „szerető tekintetet” valaki részéről a családodban?
- Milyen gyakran tudok ilyen „szerető pillantással” nézni a társadra, a gyermekeidre?
- Hogyan látom meg Isten működését a családban, családtagjaimban?