Emlékeztetve arra, hogy az idő a tér fölött áll, szeretném hangsúlyozni, hogy nem minden tanbeli, erkölcsi vagy lelkipásztori vitát kell a Magisztérium beavatkozásával megoldani. Az Egyházban természetesen szükséges a tanítás és a gyakorlat egysége, ám ez nem akadályozza meg, hogy a tan egynéhány szempontja, vagy az azokból származó néhány következmény értelmezésének eltérő módjai létezzenek. Ez mindaddig így lesz, amíg a Lélek el nem vezet bennünket a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), azaz amíg tökéletesen be nem vezet minket Krisztus misztériumába, és mindent az ő szemével láthatunk majd. Továbbá, a helyi hagyományok és kihívások figyelembevételével minden országban vagy régióban kereshetők az inkulturáltabb (helyi kultúrának megfelelőbb) megoldások. „A kultúrák ugyanis nagyon különböznek egymástól, és minden általános elvnek (…) szüksége van arra, hogy inkulturálják, ha azt akarjuk, hogy szem előtt tartsák és alkalmazzák.”
Kérdések:
- Kinek a szemével nézek az emberekre? (családomra, barátaimra)
- Hogyan beszélem(jük) meg a különböző szempontokat?
- Van-e olyan szertartásunk, amit a családban (közösségben) tartunk? Milyen régi? Beszéljünk róla, meséljünk akár a fiataljainknak ezekről!