„Az örökbefogadás az anyaság és apaság megvalósításának egyik igen nagylelkű útja, és szeretném bátorítani mindazokat, akiknek nem lehet gyermekük, hogy tágítsák ki és tárják ki házastársi szeretetüket azok befogadására, akik meg vannak fosztva a saját családtól. Soha nem fogják megbánni nagylelkűségüket. Az örökbefogadás a szeretet cselekedete, amely révén családdal ajándékozzák meg azt, akinek nincs családja.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 179)
Kérdések:
- Miként lehettünk tanúja Isten nagylelkű szeretetének a gyermekeket örökbefogadó családokon keresztül?
- Gondoltunk-e már arra, hogy esetleg Istennek terve lenne velünk a nevelőszülői gondozás vagy örökbefogadás kapcsán?