Hogy jól cselekedjünk, nem elegendő „megfelelő módon ítélni”, vagy világosan tudni, mi a teendő, bár ez mindenképpen elsőrendű fontosságú. Gyakran nem vagyunk következetesek személyes meggyőződéseink terén, még akkor sem, ha szilárdak. A lelkiismeret bármennyire mond nekünk határozott erkölcsi ítéletet, néha nagyobb hatalma van a dolgok vonzásának, hacsak nem tanultuk meg, hogy a jó, amit elménkkel megragadtunk, mély érzelmi hajlandóságként éljen bennünk – mint a jó iránti érzék -, amely többet számít más vonzódásoknál, és megérteti velünk, hogy az, amit jóként megragadtunk, itt és most „értünk” is van. A hatásos etikai nevelés magában foglalja annak megmutatását a személy számára, mennyire hozzá, magához illő az, hogy megtegye a jót.
Manapság gyakran hasztalan dolog olyasmit kérni, amihez erőfeszítésre vagy lemondásra van szükség, hogyha nem mutatjuk meg világosan a jót, amit ezáltal el lehetne érni.
Kérdések:
- Milyen személyes példával járok elöl a böjtben?
- Kinek milyen szolgálatot vállalok személyesen, vagy vállalunk a családdal?
- Családunk tud-e kitartóan a jó úton maradni, példaként a világnak?