A hit és a vallásgyakorlat gyengülése bizonyos társadalmakban hatással van a családokra, és egyre inkább magukra hagyja őket nehézségeikkel. Az atyák azt mondták, hogy „az aktuális kultúra egyik legnagyobb szegénysége a magány, ami Isten távollétének és a kapcsolatok törékenységének a gyümölcse az emberek életében. Jelen van a társadalmi-gazdasági valósággal szembeni tehetetlenség általános érzése is, mely végül gyakran agyonnyomja a családokat. (…) A családok az intézmények részéről tapasztalt érdektelenség és csekély figyelem miatt gyakorta magukra hagyottaknak érzik magukat. A társadalmi szervezet szempontjából nyilvánvalóak a negatív következmények: a népesedési válságtól a nevelési nehézségekig, a születő élet fogadása iránti fáradságtól az öregek tehernek tekintéséig, és végül az olykor erőszakba torkolló rossz érzület terjedéséig. Az állam felelőssége a törvényes feltételek és a munka biztosítása a fiatalok jövőjének biztosítása érdekében, valamint támogatásuk, hogy megvalósíthassák családalapítási terveiket.”
Kérdések:
- Mennyire vagyok élő tartóoszlop a családban?
- Erős-e a hitem, hogy meg- és összetartsam a családom?