A jelenlegi élet ritmusát: a stressz, a munka világa és a társadalom szerveződése olyan kulturális tényezők, melyek veszélybe sodorják a tartós döntések lehetőségét. Ugyanakkor kétértelmű jelenségekkel találkozunk. Például értékelik a hitelességre irányuló személyessé tételt, a beidegzett magatartások reprodukálása helyett. Ez olyan érték, mely támogathatja a különböző képességeket és a spontaneitást, de ha rossz irányba fordul, az állandó bizalmatlanság, a feladatok elöli menekülés, a kényelmességbe zárkózás és az arrogancia magatartását ébresztheti. A választási szabadság lehetővé teszi az élet tervezését és a jó művelését magunkban, ám ha nincsenek nemes céljai és hiányzik a személyes fegyelmezettség, a nagylelkű odaadás képtelenségévé torzul. És valóban: számos országban, ahol csökken a házasságok száma, egyre többen döntenek a magányos élet mellett, vagy az együttélést választják, ám nem osztják meg otthonukat. Észlelhetjük a dicséretes igazságérzetet is, de ha helytelenül értelmezik, a polgárokból ügyfél lesz, aki csak egy adott szolgáltatást vár el.
Kérdések:
- Mennyire viszem haza a stresszt a munkahelyemről?
- Tudok-e hiteles maradni minden közösségemben?
- Kikben bízom meg igazán?
- Oda tudom-e adni döntéseimet, életemet, otthonomat, magamat a házasságban?