Amikor értékeket mutatunk be, lépésről lépésre kell haladni, a konkrét személyek életkorának és lehetőségeinek megfelelő módon, anélkül, hogy merev és változtathatatlan módszereket akarnánk alkalmazni. A pszichológia és a pedagógia tudományának értékes eredményei mutatják, hogy a magatartás megváltoztatása fokozatosan érhető el, ugyanakkor a szabadságot gátak közé kell szorítani és ösztökélni kell, mert ha magára hagyjuk, akkor nem biztosítható az érlelődése.
A konkrét helyzetekben a valós szabadság korlátozott, és feltételektől függ. Nem a jó totálisan spontán választásának a vegytiszta képessége. Nem mindig teszünk megfelelően különbséget a „szándékos” cselekedet és a „szabad” cselekedet között. Akarhat valaki valami rossz dolgot nagy akaraterővel, de ellenállhatatlan szenvedély vagy rossz neveltetés miatt. Ilyen esetben döntése erősen szándékos, nem mond ellent akarata hajlandóságának, de nem szabad, mert szinte lehetetlen, hogy ne válassza azt a rosszat. Ez történik a drogfüggőség esetén. Amikor megkívánja, minden erejével teszi ezt, de annyira függő helyzetben van, hogy az adott pillanatban nem képes más döntés meghozatalára. Ezért a döntése szándékos, de nem szabad. Nincs értelme a „hagyni kell, hogy szabadon válasszon” felkiáltásnak, mert nem képes ténylegesen választani, s ha kitesszük a drognak, csak növeljük a függőségét. Mások segítségére és nevelési folyamatra van szüksége.
Kérdések:
- Odafigyelek-e, hogy megfelelő kérdéseket/filmeket/könyveket/színdarabokat/ játékokat adok a megfelelő korú gyerekeknek? Eltöltöm-e az időt is ezekkel/ velük?
- Lefűzöm-e gyerekeimet/magamat egy-egy sorozat, vagy film kedvéért, ezzel menekülve a feladataim elől? Kialakult-e már függőség?
- Jól értelmezem-e saját életemben a szabadság és szabadosság fogalmát? Meg tudom-e őket különböztetni?