Az erkölcsi nevelés azt jelenti, hogy egy gyermektől vagy fiataltól csak olyat kérünk, ami nem követel tőle aránytalanul nagy áldozatot; csak akkora erőfeszítést várunk tőle, ami nem vált ki ellenérzést vagy kényszercselekvést. A normális eljárás az, ha apró lépéseket várunk el, amelyeket meg tudnak érteni, el tudnak fogadni, értékelni tudnak és arányos lemondással járnak. Különben ha túl sokat várunk el, nem érünk el semmit, mert a személy, amint megszabadulhat a tekintélytől, valószínűleg megszűnik jót tenni.
Kérdések:
- Odafigyelek e a körülöttem lévők befogadó képességére?
- Isten gyermekeként tekintek -e a kicsinyekre?
- Képes vagyok -e áldozatot hozni, hogy a gyermeknek könnyebb legyen?