A szabadság nagyszerű dolog, de el tudjuk veszíteni azt. Az erkölcsi nevelés a szabadság kiművelése, elhatározások, motivációk, gyakorlati alkalmazások, ösztönzések, jutalmak, példák, modellek, szimbólumok, reflexiók, buzdítások, a cselekvésmód felülvizsgálatai és párbeszédek segítségével, melyek segítik a személyeket kibontakoztatni azokat a belső stabil elveket, melyek arra indíthatnak, hogy spontán módon tegyük a jót. Az erény olyan meggyőződés, mely a cselekvés belső és állandó elvévé alakult. Ezért az erényes élet építi, erősíti és neveli a szabadságot, elkerülve azt, hogy a személy elembertelenítő és antiszociális kényszeres hajlamok rabszolgájává legyen. Ugyanis maga az emberi méltóság követeli meg, hogy mindenki „tudatos és szabad választások alapján, azaz személyes meggyőződésektől indítva és meghatározva cselekedjék”.
Kérdések:
- Mikor beszélgettem egy jót családtagjaimmal (barátaimmal)?
- Mit határoztam el legutoljára? (sikerült (ki)tartanom?)
- Teszem-e a jót? (ha csak beszélek róla az már “jó” kezdet!)
- Buzdítom-e a közelemben lévőket? Milyen gyakran?