A népességcsökkenés – mely a születésellenes felfogásból fakad, és amelyet a reproduktív egészség világpolitikája előmozdít – nem csupán olyan helyzetet teremt, amelyben a nemzedékek kapcsolata már nem biztosított, hanem idővel a gazdasági elszegényedéshez és a jövőbe vetett remény elveszítéséhez vezet. A biotechnológiák fejlődése is erősen hatott a születésszámra.” Hozzáfűzhetők más tényezők is, mint például „az iparosodás, a szexuális forradalom, a túlnépesedéstől való félelem, a gazdasági nehézségek. (…) A fogyasztói társadalom is le tudja beszélni az embereket a gyermekvállalásról, csak azért, hogy megőrizhessék a szabadságukat és korábbi életmódjukat.
” Igaz, hogy a házastársak helyes lelkiismerete, miután már fölöttébb nagylelkűek voltak az élet továbbadásában, arra a döntésre vezetheti őket, hogy elegendően komoly indítékok alapján korlátozzák a gyermekek számát, de „a lelkiismeret ezen méltósága iránti szeretetből az Egyház mindig, minden erejével visszautasítja az államnak a fogamzásgátlás, a sterilizáció vagy egyenesen az abortusz érdekében tett erőszakos beavatkozásait”. Az ilyen beavatkozások olyan helyeken is elfogadhatatlanok, ahol magas a születések száma, de ki kell emelnünk, hogy a politikusok olyan országokban is szorgalmazzák ezeket az intézkedéseket, amelyek a nagyon alacsony születési ráta drámáját szenvedik el. Miként a koreai püspökök rámutattak: „mindez ellentmondásos eljárás, és nem tesz eleget kötelességünknek.”
Kérdések:
- Vállalom-e (vállaltam-e) a saját, vagy más módon rám bízott gyermekeket?
- Helyettesítem-e rész-felelősséggel a rám bízottakat? (munka, kutya, macska?
- Kit hívok segítségül, mielőtt feladnám?
- Imáinkban hordozzuk-e az abortusz áldozatait? (Édesanyákat, Édesapákat, Gyermekeket)