Az árvaság érzése, melyet ma sok gyermek és fiatal megtapasztal, mélyebb, mint gondolnánk. Ma teljesen jogosnak, sőt kívánatosnak gondoljuk, hogy a nők tanuljanak, dolgozzanak, bontakoztassák ki képességeiket és legyenek személyes céljaik. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy a gyermekeknek szükségük van az anyai jelenlétre, különösen az élet első hónapjaiban. A valóság az, hogy „a nő anyaként áll egy ember, egy új emberi élet mellett, aki benne fogantatott és benne fejlődik, és őtőle születik majd a világra”. A női minőségekkel rendelkező anyai jelenlét csökkentése súlyos veszedelem földünkre nézve. Értékelem a feminizmust, ha nem várja el az egyformaságot és az anyaság tagadását. Mert a nő nagysága magában foglalja mindazokat a jogokat, amelyek nem csak elengedhetetlen emberi méltóságából, hanem a társadalom számára nélkülözhetetlen női géniuszából is fakadnak. Sajátos női képességei – különösen az anyaság – kötelességekkel is járnak, mert női mivoltával különleges küldetés is jár ezen a földön, amelyet a társadalomnak óvnia és őriznie kell mindenki javára.
Kérdések:
- Mennyire élem meg ma az anyaságomat?
- Mivel tudjuk támogatni családunkban az Édesanyákat,Nagymamákat?
- Mit áldozok fel az anyaságért?