2022/48. hét – A szeretet kedvessége

Hogy felkészüljünk a másikkal való valódi találkozásra, szeretettel kell rá tekintenünk. Ez lehetetlen, ha olyan pesszimizmus uralkodik el, mely a többiek tévedéseit és hibáit emeli ki, esetleg azért, hogy a saját komplexusait ellensúlyozza. Egy kedves tekintet lehetővé teszi, hogy ne ragadjunk le túlságosan a másik korlátainál, ezáltal tolerálni tudjuk őt, és különbözőségeink ellenére is képesek legyünk egyesülni egy közös tervben. A szívélyes szeretet kötelékeket teremt, kapcsolatokat ápol, az integráció új hálózatát hozza létre. Így megvédi önmagát, mert az összetartozás érzete nélkül nem lehet fenntartani a mások iránti odaadást. Végül mindenki csak a saját érdekét keresi, s az együttélés lehetetlenné válik. Egy antiszociális személyiség azt hiszi, a többiek ő szükségleteinek kielégítésére valók, és amikor ezt teszik, csak a kötelességüket teljesítik. Nincs tehát hely a szeretet kedvessége és nyelve számára. Ezzel szemben, aki szeret, tud bátorító, biztató, erőt adó, vigasztaló és ösztönző szavakat mondani.

Példaként lássunk néhányat, amelyeket Jézus mondott bizonyos embereknek:
„Bízzál, fiam!” (Mt 9,2).
„Nagy a hited!” (Mt 15,28).
„Kelj föl!” (Mk 5,41).
„Menj békével!” (Lk 7,50).
„Ne féljetek!” (Mt 14,27).

Ezek nem megalázó, elszomorító, ingerlő, becsmérlő szavak. A családban meg kell tanulni Jézusnak ezt a kedves nyelvét.

Kérdések:

  • Mikor dicsértem meg utoljára valakit a családban?  Ma tegyem meg, legalább egyvalakivel!
  • Biztatom-e a családtagjaimat az Ő céljaik elérésében? (vagy csak a saját szememmel látom azokat?)
fotó: Freepik/Drazen Zigic