A szeretet azt is jelenti, hogy szerethetőek vagyunk, és ebben nyer értelmet az aszkhémonei kifejezés. Azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a szeretet nem gorombán, nem udvariatlanul cselekszik, nem nyers a magatartása. A stílusa, a szavai, a gesztusai kedvesek, és nem kemények vagy ridegek. Nem akar fájdalmat okozni másoknak. Az udvariasság „az érzékenység és önzetlenség iskolája”, mely azt igényli a személytől, hogy „művelje elméjét és gondolkodását, tanuljon meg meghallgatni, beszélni, és bizonyos pillanatokban elhallgatni”. A kedvesség nem olyan stílus, melyet egy keresztény választhat vagy elutasíthat: a szeretet mellőzhetetlen követelményeinek egyike, ezért „mindenkinek kötelessége kedvesnek lenni a körülötte lévőkkel”. Minden áldott nap „a másik életébe való belépés, akkor is, ha része a saját életünknek, megkívánja a nem erőszakos magatartás kifinomultságát, mely megújítja a bizalmat és a tiszteletet. (…) És minél bensőségesebb és mélyebb a szeretet, annál inkább igényli a szabadság tiszteletben tartását, és a képességet, hogy kivárja, míg a másik megnyitja szíve ajtaját.”
Kérdések:
- Hogy beszélünk a családban?
- Ha hangosan, netán kiabálva, akkor kinek az igazát is keressük igazán?
- Ma legyen egy kedves-napunk, amikor elhatározzuk, hogy a családtagjainkkal (vagy akár iskolatársainkkal, munkatársainkkal) kedvesek, figyelmesek legyünk! Este tartsunk élménybeszámolót!