A házasság szentsége nem társadalmi szokás, üres szertartás, vagy egy elköteleződés pusztán külső jele. A szentség ajándék a házastársak megszentelésére és üdvösségére, és „mivel kölcsönösen egymáshoz tartoznak, a szentségi jel révén valóban megjelenítik Krisztus és az Egyház kapcsolatát. A házastársak tehát állandóan emlékeztetik az Egyházat arra, ami a kereszten végbement; egymás és gyermekeik számára az üdvösség tanúi lesznek, melynek részesévé a szentség teszi őket. A házasság hivatás, amennyiben válasz arra a különleges meghívásra, hogy úgy éljék meg a házastársi szeretetet, mint a Krisztus és az Egyház közti szeretet tökéletlen jelét. Ezért a házasodásra és családalapításra irányuló döntésnek hivatástisztázás gyümölcsének kell lennie.”
Kérdések:
- Mi a sorrend a családunkban? (Isten, házastárs, gyerekek)
- Helyes ez a sorrend? (első az Isten, második a házastársam, utána a gyerekek)
- Ha felborult, hogyan állítható vissza?