A szülői feladat magában foglalja az akarat nevelését, és a jó készségek és a jó iránti érzelmi vonzódás kibontakozását. Ez azt jelenti, hogy kívánatosnak mutatkozzanak a megtanulandó magatartások és az érlelendő hajlandóságok. De mindig folyamatról van szó, mely a tökéletlenségből tart a nagyobb teljesség felé. A közösséghez való alkalmazkodás vágya, vagy a készség egy kívánság azonnali beteljesüléséről való lemondásra, valamiféle szabályhoz való igazodás és a jó együttélés érdekében, már önmagában olyan kiindulási érték, mely felkészít a további nagyobb értékekhez való fölemelkedésre. Az erkölcsi nevelésnek mindig aktív módszerekkel kell megvalósulnia, olyan nevelői párbeszéddel, mely tekintettel van a gyermekek fogékonyságára és saját nyelvezetükre. Ennek a nevelésnek ezenfelül rávezető jellegűnek kell lennie, hogy a gyermek maga fedezhesse fel a meghatározott értékek, elvek és szabályok fontosságát, ahelyett, hogy vitathatatlan igazságként kényszerítenénk rá azokat.
Kérdések:
- Mit tartunk JÓ-nak?
- Miről tudunk tudatosan lemondani felnőttként/gyermekként?