„A kis családnak nem szabadna elszigetelődnie a tágabb családtól, amelyben a nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, unokatestvérek és a szomszédok is élnek. Ebben a tágabb családban lehetnek olyanok, akiknek segítségre vagy legalább társaságra, vagy a szeretet megnyilvánulásaira, vagy nagy szenvedésük okán bátorításra van szükségük. Korunk individualizmusa néha oda vezet, hogy elzárkózunk egy kicsi fészek biztonságába, és a többieket kényelmetlen veszélynek tekintjük. Azonban az ilyen elszigetelődés nem a békét és boldogságot növeli, hanem elzárja a család szívét és megfosztja az élet tágasabb horizontjától.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 187)
Kérdések:
- Éreztünk-e kísértést arra, hogy családként elszigetelődjünk, hogy másokat zavaró tényezőnek vagy esetleg fenyegetésnek tekintsünk?
- Hogyan akarhatja Isten, hogy a tágabb családunkkal való kapcsolatunk alakuljon?